Az emberi élet elsődlegessége – A tűzvédelem legfontosabb célja az élet, a testi épség és az egészség védelme. Minden szakmai, szervezeti és szabályozási fejlesztést ebből az alapelvből kell levezetni. 

Biztonságtudatosság és felelős magatartás – A tűzbiztonság nem kizárólag hatósági, tűzoltói vagy mérnöki feladat, hanem közös társadalmi és szakmai felelősség. Erősíteni kell a lakosság, az üzemeltetők, a gazdasági szereplők, az önkormányzatok és a szakmagyakorlók tűzvédelmi tudatosságát, hogy a tűzkockázatok felismerése, csökkentése és a biztonságos magatartás a mindennapi gyakorlat részévé váljon. 

Rendszerszemlélet – A tűzvédelmet egységes, egymásra épülő rendszerként kell kezelni. A megelőzés, a beavatkozás, a tűzvizsgálat, a tervezés, az üzemeltetés, a hatósági működés és a képzés csak egymást erősítve lehet eredményes. 

Kockázatalapú gondolkodás – A tűzvédelmi döntéseknek a valós kockázatokon kell alapulniuk. Figyelembe kell venni a települési, ipari, építészeti, üzemeltetési, társadalmi, közlekedési, vegetációs és klimatikus kockázatokat. 

Adatvezérelt döntéshozatal – A fejlesztési irányokat mérhető adatokra kell építeni: tűzeseti tapasztalatokra, beavatkozási időkre, káralakulásra, területi lefedettségre, épületállományra, üzemeltetési tapasztalatokra és tűzvizsgálati következtetésekre. 

Teljesítményalapú működés – A tűzvédelmi rendszer eredményességét nem kizárólag bemeneti feltételek alapján kell értékelni, hanem a tényleges védelmi teljesítmény szerint: milyen gyorsan, milyen képességgel és milyen eredményességgel képes a rendszer megelőzni, kezelni és értékelni a tűzeseteket. 

Országosan egységes, helyben differenciált védelem – Az alapvető szakmai elveknek országosan egységeseknek kell lenniük, de a megoldásokat a helyi kockázatokhoz, településszerkezethez, beavatkozási lehetőségekhez és gazdasági adottságokhoz kell igazítani. 

Tűzeseti tanulás – A jelentős tűzesetek és beavatkozások tapasztalatait rendszerszerűen fel kell dolgozni, és vissza kell vezetni a megelőzésbe, a szabályozásba, az üzemeltetésbe, a képzésbe, a hatósági munkába és a beavatkozási gyakorlatba. 

Szakmai együttműködés – A tűzvédelem fejlesztése csak az állami, önkormányzati, kamarai, civil, gazdasági, oktatási, kutatási és tűzoltó szakmai szereplők érdemi együttműködésével lehet sikeres. 

Tudás, képzés és kutatás erősítése – A korszerű tűzvédelem alapja a felkészült szakember, a folyamatos továbbképzés, a tudományos háttér, a tűzeseti tapasztalatok feldolgozása és a korszerű mérnöki módszerek alkalmazása. 

Fenntartható és gazdaságilag észszerű fejlesztés – A tűzvédelmi fejlesztéseknek egyszerre kell növelniük a biztonságot, támogatniuk a nemzetgazdasági versenyképességet, és kerülniük a szükségtelen műszaki, adminisztratív vagy pénzügyi terheket. 

Országos tűzvédelmi problématérkép elkészítése – A fejlesztéseket valós helyzetértékelésre kell alapozni. Ennek része a területi lefedettség, a beavatkozási idők, a tűzeseti adatok, az épületállomány, az üzemeltetési hiányosságok és a kiemelt kockázatok országos szintű feltárása. 

Nemzeti tűzvédelmi stratégia előkészítése – Szükséges egy hosszú távú, szakmai konszenzuson alapuló nemzeti tűzvédelmi stratégia kidolgozása, amely meghatározza a hazai tűzvédelem fő fejlesztési irányait. 

A tűzmegelőzés, a mentő tűzvédelem és a tűzvizsgálat összekapcsolása – A tűzesetek tanulságait vissza kell vezetni a szabályozásba, a tervezésbe, az üzemeltetésbe, a képzésbe és a beavatkozási gyakorlatba. A tűzvizsgálat nem lezárása, hanem fejlesztési forrása kell legyen a rendszernek. A súlyos tűzesetek ismétlődő mintázatait különösen fontos rendszerszerűen azonosítani. A visszatérő körülmények alapján célzott megelőzési, üzemeltetési, hatósági, képzési és beavatkozási intézkedéseket kell kialakítani. 

A tűzbiztonsági tudatosság erősítése – A tűzvédelem eredményessége nagymértékben függ attól, hogy a lakosság, az intézmények, az üzemeltetők és a gazdasági szereplők mennyire ismerik fel és kezelik saját tűzvédelmi kockázataikat. Célzott, adatokra és tűzeseti tapasztalatokra épülő tájékoztatási, oktatási és prevenciós programokra van szükség, különös tekintettel az időskorú, egyedül élő, szociálisan nehezebb helyzetben lévő vagy más okból fokozottan veszélyeztetett lakossági csoportokra, a lakóépületekre, az üzemeltetési kockázatokra, a külterületi és vegetációs tűzveszélyre, valamint az új technológiákból eredő kockázatokra. 

Adatvezérelt és kockázatalapú döntéstámogatás kialakítása – Olyan módszertani és informatikai háttérre van szükség, amely segíti a szakmai és kormányzati döntéseket, valamint lehetővé teszi a tűzvédelmi fejlesztések hatásainak mérését. 

A beavatkozási képességek javítása – Erősíteni kell a területi lefedettséget, az első beavatkozói teljesítményt, a csúcsterhelések kezelését és a speciális beavatkozási képességeket. Külön figyelmet kell fordítani azokra a térségekre, ahol a gyors és hatékony első beavatkozás jelenleg nehezebben biztosítható. A beavatkozási képességek fejlesztését valós úthálózaton alapuló elérhetőségi vizsgálatokkal, a tényleges kiérkezési idők elemzésével és a helyi tűzoltói kapacitások figyelembevételével kell megalapozni. 

Az állami tűzoltóság modernizálása – Az állami tűzoltóság fejlesztését a gyors, biztonságos és kockázatarányos beavatkozási képesség megerősítésére kell alapozni. A hivatásos tűzoltóság szervezeti és működési rendszerét úgy célszerű korszerűsíteni, hogy a helyi első beavatkozási képesség, a rugalmas területi működés, a korszerű szakmai és működéstámogató háttér, valamint az országosan egységes beavatkozási, képzési, adatkezelési és teljesítménymérési standardok egymást erősítsék. A modernizáció során különösen fontos a műveletirányítás fejlesztése, a speciális beavatkozási kapacitások megerősítése, a tűzoltói állomány szakmai és emberi megbecsülése, valamint a tűzeseti tapasztalatok rendszeres visszacsatolása a képzésbe, a taktikába és a megelőzésbe. 

Az önkéntes, önkormányzati és létesítményi tűzoltóságok szerepének megerősítése – Az önkéntes, önkormányzati és létesítményi tűzoltóságok a magyar tűzvédelmi rendszer önálló értéket képviselő, nélkülözhetetlen szereplői. Helyismeretük, elkötelezettségük, szakmai tapasztalatuk és közösségi beágyazottságuk különösen fontos a gyors első beavatkozásban, a területi lefedettség javításában, a csúcsterhelések kezelésében, az elhúzódó káresemények felszámolásában és a tűzoltói utánpótlás biztosításában. Fejlesztésüknek a partnerségen, az egységes szakmai követelményeken, a megfelelő képzésen, a korszerű technikai háttéren és a kiszámítható finanszírozáson kell alapulnia. 

A tűzvédelmi mérnöki szakmagyakorlás fejlesztése – Erősíteni kell a tűzvédelmi tervezés, tervellenőrzés, műszaki ellenőrzés, felelős műszaki vezetés, szakértés és kivitelezési kontroll szakmai kereteit. A beruházások minősége és az épületek tényleges tűzbiztonsága megfelelő kompetenciákra, átlátható jogosultsági rendszerre és világos szakmai felelősségi keretekre építve biztosítható. 

Az üzemeltetési tűzvédelem súlyának növelése – A tűzbiztonság nem ér véget a használatbavétellel. Az épületek, létesítmények és technológiák teljes életciklusában biztosítani kell a tűzvédelmi követelmények fenntartását, ellenőrzését, dokumentált kezelését és a mindennapi üzemeltetési gyakorlatban is fenntartható tűzbiztonság erősítését. 

A tűzvédelmi hatósági működés korszerűsítésének szakmai támogatása – A hatósági rendszernek egyszerre kell biztosítania az életvédelmi és közbiztonsági célokat, valamint kiszámítható, szakmailag megalapozott keretet kell adnia a korszerű mérnöki megoldások alkalmazásához, és hatékony, szakmailag megalapozott, kockázatalapú, átlátható és kiszámítható eljárási környezetet kell nyújtania. 

A szabályozási és irányelvi környezet továbbfejlesztése – A tűzvédelmi szabályozást a teljesítményalapú, kockázatarányos és mérnöki módszereket támogató irányba célszerű fejleszteni. A jogszabályi követelmények, a műszaki irányelvek és a szakmai gyakorlat közötti kapcsolatot folyamatosan karban kell tartani. 

A képzés, továbbképzés, kutatás és laborháttér fejlesztése – A korszerű tűzvédelemhez erős mérnökképzésre, tűzoltó szakmai képzésre, hatósági továbbképzésre, üzemeltetői tudásra, kutatási háttérre, tűzvédelmi laboratóriumi kapacitásra és valós tűzeseti tapasztalatokon alapuló tudásmegosztásra van szükség. Nagyobb szerepet kell kapnia a tűzeseti adatok feldolgozásának, a térinformatikai kockázatelemzésnek, a helyi sajátosságok értékelésének és a nemzetközi jó gyakorlatok hazai adaptációjának. 

Biztonságos munkakörülmények és korszerű eszközrendszer – A tűzoltói és tűzvédelmi feladatokat ellátó személyek számára biztosítani kell a feladatokhoz igazodó korszerű felszerelést, képzést, munkakörülményeket, egészségvédelmet és szakmai megbecsülést. 

A szakmai párbeszéd intézményesítése – A Fórum kezdeményezi és támogatja a rendszeres szakmai egyeztetést a kormányzattal, az állami szervekkel, az önkormányzatokkal, a kamarákkal, a tűzoltó szervezetekkel, az építőipari és üzemeltetői szereplőkkel, valamint a tudományos és oktatási intézményekkel.